Magyarországon megszűnt a sajtószabadság, mostantól szabályozva működnek a médiumok.
Ez önmagában semleges információ, mint ahogy a szabadság sem érték önmagában. Ne tessék felháborodni, sajtószabadság különben sem létezett soha, sehol. Ha nem a politika, akkor a gazdasági kényszerek vagy a kereskedelmi felhangú „vonzások és választások” befolyásolták. A szabadság kényes fogalom: sok szabad ember szabadon érvényesítendő akarata igen hamar keresztezi egymást, ahogy a történelem számtalanszor igyekezett ezt a leckét lenyomni a torkunkon… Inkább tudok azonosulni a Frankfurti Iskola egyik legszellemesebb tagja, Erich Fromm társadalomkritikájával, amit A szeretet művészete című pár ívnyi velőtrázó bölcsességében ír meg. Relativizálva mindenfajta külső szabályt, kényszert és motivációt, valamint (Freudtól elhatárolódva) belső kényszereinket is, az igazi szabadságot a belülről fakadó, őszinte altruizmus és szeretet evidens következményeként állítja be. Csak akkor szabad az ember, ha nem a politika, nem a gyűlölködés, a kirekesztés, a kihasználás, a kommercializmus és a konzumerizmus játékszabályait követi, hanem kizárólag az igazi szeretetét. Egyszerűen zseniális az okfejtés. Kötelező olvasmány. Persze utopizmussal vádolják Frommot, de hát melyik szabadságharcost nem?!
Amúgy azt olvasom, hogy „a két nagy kereskedelmi televízió híradóiban a bűnügyi hírek aránya éves átlagban nem haladhatja meg a húsz százalékot, magyar zenei kvótát vezetnek be a rádiók számára, a reklámok pedig nem lehetnek hangosabbak, mint a műsor, amelyet megszakítanak” – nos ettől nem esem kétségbe, sőt. Utálatosak a kívülről ránk kényszerített kvóták meg maximumok, de legalább ilyen utálatos az, hogy a „szabad médiában” botrányosan semmitmondóak a híradók, a reklámok uralják a műsorfolyamot, a magyar zenéről meg szó sem esik. Sajnálatosnak, sőt durva tévedésnek (megtévesztésnek?) tartom, hogy a piac önszabályzását tekintjük „szabadságnak”. A piac logikájának semmilyen néven nevezhető köze nincs ez utóbbi nemes eszméhez, a piac kizárólag a saját – nevezetesen piaci – érdekeit ismeri mint szervező és igazoló elvet. Az igazi (sajtó-)szabadsághoz tudatos közösségre van szükség, és arra, hogy a közösség tagjai személyenként is felvegyék a kesztyűt, szándékozzanak valóban a saját és egymás javára tevékenykedni. Szeretettel.
szerző: B. Zs.