Hatalom I.

 2010.12.12. 17:11

Mi is a hatalom? Azon illúzió keltése, miszerint egyesek többet érnek másoknál.

Tételt tagadók nyilván figyelmen kívül hagyják, hogy semelyik ember nem azonosítható egy vagy több külső vagy belső, öröklött vagy felvett tulajdonságával.

Vegyük pl. a származás (konstans) kérdését. Értékes/értéktelen pusztán attól valaki, hogy ilyen vagy olyan nemzet tagja? Néhány szélsőségig vitt történelmi példa megmutatta, hova vezet ez, és mennyire nincs alapja. Ugyanide tartozik a bőrszín kérdése.

A társadalmi/családi háttér tesz-e értékessé, mely körülírható a következőkkel: előkelőség, műveltség, anyagi jólét? Aki látott már üres rátartiságot viselőt, erőszakos barom értelmiségit vagy pénzes tahót, nyilván nem gondolta magát náluk kevésbé értékesnek, ám ez egy művelt, gazdag előkelőség társaságában sem szükségszerű. Egyrészt azért, mert ezek közül bármelyik "minőség" ahogyan megszerezhető, éppúgy el is veszíthető (Alzheimer kór, nagyvállalati csőd, rendszerváltás), másrészt mind nagyon is viszonylagos.

Nézzük, mennyire határozza meg értékes/értéktelen mivoltunkat foglalkozásunk. Lehet egy foglalkozást átmenetileg értékesebbnek nyilvánítani a többinél, mégis nevetséges állítás lenne, hogy valamely foglalkozást váltó, megbetegedő vagy nyugdíjba menő ember elértéktelenedik eltávolodva attól a bizonyos foglalkozástól. Tehát a foglalkozás – legyen az bármilyen "jelentős" átmenetileg – szintén képtelen egy ember értékét meghatározni.

Ugyanígy értelmetlen egy ember értékét kapcsolataival vagy kapcsolatrendszerével mérni, mivel szintén változó tényező, és mondjon bár sokat az illető viszonyairól önmagához, másokhoz, mégsem maga az ember, sem nem az értéke.

Többet ér-e másoknál, ki ún. magas erkölcsi mércével rendelkezik? Mivel ebben sem létezik objektív megítélés, sőt, az erkölcs maga is állandóan változik (koronként, kulturánként, esetleg vallás függvényében, stb...), egyértelmű igent képtelenség kimondani.

Nemünk határozza meg értékességünket, vagyis értékesebb nő a férfinél, férfi a nőnél? Kétségtelen, írott történelmünk nagy részében utóbbi feltételezésből indult ki a társadalom, de tessék megnézni, mire mentek azok a családok/közösségek/társadalmak/kulturák, melyekben még mindig ez a rendező elv, és mire azoknál, melyeknél a nők inkább egyenrangúak/jogúak. Ahol pénzzel elérhető a technikai fejlettség behozatala, hol marad a saját kreativitás? Ahol pedig anyagi lehetőség sincs, ott mi mutat fejlődést bármiben? Esetleg önmagában a technikai fejlődés értékes? Ez sem mond semmit az emberi értékről.

Értékesebb-e valaki koránál fogva? Lineárisan ez azt jelentené, hogy születésünktől kezdve folyamatosan növekszik értékünk, s aggastyánná válva, halálunk napján kulminál. Korfacsúcs szerint azonban életünk közepén válunk kiugróan méltányolhatóvá. Ha pedig a kortárs média által sugalmazott módozatot tekintjük igaznak, csakis fiatalon lehetünk értékesek.

Felvetődhetnek értékként jellembeli tulajdonságok is. Pl. mondhatnánk, hogy a bátor ember értékesebb a gyávánál. De mivel mindkét jellemző a félelemhez társítható, mi van akkor, mikor bátornak sem, gyávának sem kell lenni, mert belátom, hogy félni értelmetlen vagy éppen azt nem látom be, mitől félhetnék az adott helyzetben. Sőt, aki bizonyos helyzetekben bátor, más esetekben lehet gyáva.

Belátható, hogy minden értékes/értéktelen vagy értékesebb/értéktelenebb minősítéshez szükségünk van egy adott szempontra, minek alapján hierarchizálunk.

Tessék mondani, nem járt még le a hierarchiák ideje?

Címkék: kontroll hatalom médiatörvény irányítás

A bejegyzés trackback címe:

https://nexialista.blog.hu/api/trackback/id/tr522511181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása