Átlagállam átlagnépe

 2011.01.12. 11:12

Mily sokszor elhangzott: minden népnek olyan a vezetése, amilyet érdemel. És mi mást érdemelne, mint ami a legjobban hasonlít rá?

Ha az összefüggés igaz, pl. a parlamentet szemügyre véve kimondható, hogy a nép 91 százaléka férfi, nem egészen 9 százaléka nő.

A nép 99.5 százaléka (gombnyomogatásból avagy) utasításkövetésből él, míg fél százaléknál kevesebb férfi írja elő, mikor melyik gombot nyomogassák. 90-91 százalék készségesen követi az utasítást, még akkor is, ha nem érti/ismeri pontosan, miért kell éppen úgy eljárni, ahogyan eljár, sőt, a majdani következményeket ugyanígy képtelen felmérni.

A nép 1 százaléka függetlenként határozza meg magát, míg a maradék főleg homályos programok és betarthatatlan ígéretek mentén szerveződik, (bár eszmékre és értékekre szeret hivatkozni).

A programnép közel fele rendelkezik programarcokkal, 54 százaléka azonban csak programlistákkal jeleskedhet.

A nép – belső együttműködés alapján szerveződő – csoportjai a népet elkülönülő/elkülönítő részekre darabolják, természetesen a nép egységére hivatkozva.

A legnagyobb ilyen népcsoport jelöli ki azt a legkisebb csoportot, akiknek a véleményét/vezénylését elfogadja abban, 1/ mit tartalmazhatott visszamenőleg a homály, amivel önmaga létszámát sikerült megnövelni, 2/ milyen új homályirányokat vegyenek fel. (Nos, ha másként is hívják, ki az, aki biztosan meg tudja mondani, mi lesz bármilyen intézkedés jövőbeli következménye minden szempontból? Talán még a jövőbeli szempontok is ismeretlenek...)

A legnagyobb létszám által kijelölt legkisebb csoport – most már aztán tényleg a legnépibb – tagjai kapják a többiek szolgálatának feladatát, élükön a főtaggal. Általában itt történik a félreértés; szolgálat helyett a nép hatalmát próbálják átvenni a néptől, szabályozni a szabályozhatatlant, és nem restek új problémákat okozni arra hivatkozva, hogy ezekkel oldhatók meg azok a problémák, amiket a korábbi ugyanilyen (előzőekre hivatkozó) csoport okozott.

Ilyen a nép és ezt érdemli valóban?

 

Címkék: parlament hatalom népképviselet pártprogram

A bejegyzés trackback címe:

https://nexialista.blog.hu/api/trackback/id/tr292577901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.13. 21:33:14

Nem, nem ezt érdemeljük... a nép nem ilyen - hozzájuk le sem ér ez a fajta mentalitás, meg sem támadta a kór. (ez a jó hírem) De! Ami a szavazóbázist illeti, azok sajnos tökéletesen olyanok, mint a választottjaik... és akkor megérdemelnék, de hát sajnos a normális népséget szívatja a pártoskodó népség is, meg a kormányzó csürhe is. (ez a nagyon rossz hír)

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.14. 09:50:13

@térfél: szerintem nincs normális vagy abnormális népség, legfeljebb hibás azonosulások léteznek eszmékkel, pártokkal, gondolatokkal, érzésekkel...

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.14. 13:29:11

@nexialista: Legyen hibás azonosulás... és az már normálissá teszi az érzést, az eszmét, pártot is - tehát minden úgy fasza, ahogy van, legfeljebb hibás , de mindenképp normális :) - Nem! Van ami abnormális és azt ki kell mondani. A fidesz például abnormális eszméket hirdet, abnormális párt, és abnormális hívei vannak, ugyanis az, hogy saját magukat kizárólagosan előbbre valónak tekintik minden más emberrel szemben, aki nem fideszes - az abnormális és morálisan is gyenge lábakon áll. Sőt... lehet ne ragozni. Az eredményeik is abnormálisak. Nem simán hibásak! A hiba a jóindulattal függ össze. A rossz indulat pedig abnormális.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.14. 14:14:15

@térfél: amikor abnormálisnak nevezünk valakiket, nem vesszük tekintetbe, hogy mi meg az ő szemükben számítunk abnormálisnak, tehát ugyanazt a hibát követjük el, igaz?
azért mondtam, hogy hiba azonosulni eszmékkel, célokkal, indulatokkal, bármivel, mert így nem lehetünk önmagunk...

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.01.15. 13:21:09

Engem az akaszt ki, h valahányszor beszélek erről valakivel, az azt mondja, h:

Én NEM ilyen vagyok, de EZEK? Ezeknek ez kell! Ez itt mind birka!

És még egy önbevalló birkával sem találkozta, aki erős vezért szeretne magának. Mind csak másoknak.

Majd biztos lesz egy tipping point, ahonnan elkezdik nem lenézni egymás képességeit a zemberek. De csakúgy, mint Gladwell úr, én is csak azt tudom mondani, h lesz. AZt nem, h mikor és h honnan tudjuk majd.

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.15. 13:22:57

Értelek... csakhogy egyszerre elnézést is teszünk, és engedélyt adunk bármire. És abban a bármiben nagyon kegyetlen dolgok is beleférnek. Ám önmagam vagyok akkor is, és főleg akkor, ha azonosulni tudok a számomra elfogadható, helyeselhető célokkal. Tehát különbségeket teszek eszmék között mondjuk. A semmiben lógni nem jó... én azzal biztosan nem vagyok önmagam, hiszen nagyon is létezem :). Olyannyira, hogy lebeszélni sem hagyom erről magam.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.15. 15:41:23

@King Size Lobster: igazad van, egyrészt teljesen gyerekes másokra hivatkozni, másrészt szerintem már most is sokan élnek ítélkezés nélkül, talán el is érte/éri a kritikus tömeget

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.15. 16:12:47

@térfél: amennyiben azonosulok egy eszmével vagy céllal, megfigyelhető, hogy az válik elsődlegessé, és az emberi lényeg elsikkad, bármily szép legyen az eszme vagy cél...
nem ezt láttuk eddig a történelemben, jelenünkben pedig pártoknál, vezetőknél?

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.16. 11:01:43

@nexialista: De igen, ezt látjuk általánosságban, és mégis azt szeretnénk, ha mindemellett megmaradna a józan ész és az emberiesség. Miért is kellene kizárniuk egymást? A kitűzött cél elérésével megszűnik a feladat, és lehet keresni mást. Azonosulni kell és elhatárolódni is, persze mindezeket mértékkel. az azonosulás nem ész nélküli rajongás, vagy feltétel nélküli szolgálás, netán parancskövetés.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.17. 00:26:52

@térfél: azért van baj minden külső azonosulással (témától függetlenül is), mert mind eltávolít attól, akik valójában vagyunk...

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.17. 14:40:58

@nexialista: jaj, dehogy! Először is a környezetem nélkül semmi sem lehetnék - illik némileg azonosulni vele :) és átérezni az ő érzéseit is (nem szemetelek, nem üvöltök az erdőben, nem megyek neki a másiknak a sípályán, hanem kikerülöm)Állandóan fel kell vennem másokat, nem létezhetek enélkül.
Másodszor, az öntudatom ,de még a lelkecském is kizárólagosan az enyém, mindig is különböző maradok mindenkitől. Tehát a kettő egyszerre működik. Önmagam vagyok és másokkal is tudok azonosulni. Az persze sosem mindegy, hogy milyen mértékben! Tehát egészséges mértéket keresek én. Olyan egyensúly félét, ami nem bánt sem másokat sem önmagamat.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.18. 09:55:14

@térfél: azt mondod, "illik" azonosulni, és valóban ezt várják el, de akarsz Te elvárások szerint élni? Esetleg azt gondolod, ha nem azonosultál volna az elvárásokkal, akkor szemetelnél, üvöltenél az erdőben, kikerülöd a síelőket. Úgy vélem, amíg nincs külső azonosulás nélküli tapasztalat, addig nem jogos arról beszélni, mi lenne anélkül...

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.18. 10:53:37

Igen, szerintem jobb ismerni az elvárásokat a megfelelőség pontos kritériumait, hogy ne maradjunk hülyék abban a világban, amely nélkül nem lehetnénk mi sem. Persze aki nem akar sehova sem tartozni, aki nem kíván semmit maga köré, aki kizárólag magának akar megfelelni - nos, én annak a fejével nem tudok gondolkodni, mert nem soha nem fogok a helyébe kerülni. Az viszont nekem nem elvárás :). Ám, aki így gondolkodik, az nehogy el akarjon taposni, ha a közelembe kerülne valami csoda folytán! (mert hát elvárásnak csak az nem képes megfelelni, aki nem ismer magán kívül semmit és senkit - az elvárásnak való megfelelés nem más, mint alkalmazkodás)Aki pedig nem akar alkalmazkodni semmihez és senkihez az nem életképes, bár ha az egész szervezete és benne minden sejtje sem tesz mást, mint alkalmazkodik annak érdekében, hogy élő és működő szervezete legyen...

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.18. 11:49:46

@térfél: szerintem az elvárásnak való megfelelés kb. azzal egyenlő: "magamtól nem vagyok ilyen, de a kedvedért majd azt hazudom, hogy mégis", holott így nincs alkalom tapasztalatot szerezni arról, milyen eredendő jóság lakik bennünk

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.19. 11:54:31

@nexialista: Nekem viszont ez már autista felfogásnak tetszik - bár ők valóban leszarják a külvilággal való kötődést :). Azt hiszem más véleményen vagyunk. Nem akarlak győzködni, Te úgy szereted én meg nem úgy... :)Magamtól úgyis olyan vagyok, amilyen de ez nem zárja ki, hogy ne lennék alkalmas mások valamilyenségével együtt is nagyon magam lenni - én elfogadom az ő elvárásait, és elvárom, hogy mások is elfogadják az én elvárásaim. Micsoda káosz lenne egyébként?! :)

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.19. 11:55:47

Arról nem beszélve, hogy vannak bizony mindenkire érvényes elvárások (az együttélés jegyében)

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.19. 18:20:06

@térfél: meglátásom szerint az elvárások okozzák a káoszt...
próbáltad már nélkülük?

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2011.01.20. 10:10:59

Szerintem nem, én feladatnak tekintem és nem elvárásnak, amit örömmel teljesítek (ha valóban feladat). Ha pusztán elvárás, valaminek vagy valakinek a cél nélküli kiszolgálása? ... hát azt valóban nem szeretem :).

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.01.20. 14:25:04

@térfél: végül oda lyukadtunk ki, hogy amit magadtól is megtennél, azt hajlandó vagy elvárásra is...
akkor meg minek ez a kerülőút az elvárással...

operett60 2011.03.04. 21:52:45

Érdekes okfejtések!Köszönöm!!
süti beállítások módosítása