Hatalom-megjelenítés jellemzői
Hatalomgyakorlás vagy annak szándéka azon az alapon lehetséges, hogy más(oka)t kevésbé értékesnek gondol magánál valaki. (Az értéklista és -skála tetszőleges.)
Ehhez azonban ítélkezni kell az illető(k)ről. Már az ítélkezés gyakorlata is eleve hatalmi hozzáállás: aki ítél, automatikusan fölébe helyezi magát a megítéltnek, azt képzeli, “rálátása” van, ő az, aki megítélheti, eldöntheti, milyen az illető. Ebben a megítélt mozdulatlan, akarat és vélemény nélküli, nem résztvevő, hanem elszenvedő fél, pusztán egy tárgy.
Fentiek alapján rögtön fény is derülhetett arra, mi jellemzi a hatalom megjelenési formáit:
a) tárgyként való kezelés, b) akaratátvitel, c) egyirányúság.
Az egyedfejlődés folyamán és talán a történelemben is egyaránt “finomodnak” a jelzések, bár sokszor csak attól függ, éppen mennyire van “szükség” az akaratátvitelhez, melynek útja a szelídítés felé:
testi agresszió – erőszimbólum – erőszakos közlés, mint például az ütés - erőfelmutatás - parancs vagy esetleg szúrás - fegyverfelmutatás - negatív ítélet, de hozhatunk ellenpéldát is, pl. kéretlen simogatás - személyes tér kurtítás - dícséret körrel.
Segítetek analógiákat keresni?