Boldog év következik avagy boldogtalan?
Induljunk ki abból, Magyarország boldogsága a benne élők testi, lelki, szellemi jólétét – pontosabban ezek lehetőségét – jelenti, amelyet önmagunk és egymás számára teremtünk meg. Minél nagyobb a sokaság, mely részesülhet e javak hármasából, annál közelebb kerül az 'országos' boldogság lehetősége.
Mely alapvető feltételek ezek?
1/ Testi szükségletekből az élelem, ruházat, hajlék, hiszen üres gyomorral, dideregve, hely nélkül, ahol kialhatom a napi fáradalmakat, ízetlen a szabadság, kedvetlen az ismeretszerzés/eszmecsere, sőt, utóbbiak kevéssé jönnek szóba egyáltalán. Egy ország, ahol minimálbért a létminimum alatt törvényesítenek, ebből a szempontból megbukott.
2/ Lelki szükségletek közül legfontosabb a szabadság terepe, amit minden irányítás, régi/új szabály/törvény/elvárás, kontroll csakis korlátozhat. Szabadságérzetünk utóbbiak szűkülésével vagy kiterjedésével fordított arányban változik. Külön kitérek a 'gyermekvédelemmel' indokolt médiahatósági intézkedésekre, minek lényegi hibája ugyanaz, mint az ordenáréságot alkalmazóké; ócska környezetet teremtenek embertársaiknak. Úgy tűnik, hazánkban még mindig irányítani akarnak a politikusok szolgálat helyett, tehát ebből a szempontból minimum stagnálás áll fenn pillanatnyilag.
3/ Szellemi szükséglet a tanulás/informálódás/nézetcsere lehetősége, mely területek némelyike még kérdéses, bár szintén korlátozási törekvésekkel ismerkedünk.
Sokan képesek vagyunk magunk számára megteremteni a fentebb említett, alapvető feltételeket, függetlenül a külső korlátozásoktól, személyes boldogságunk mégis sérül/sérülhet mások elesettségének láttán. Ha segíteni képtelenség azon, aki nem akar magán segíteni, mi az, amit tehetünk? Talán ugyanúgy, ahogy nekünk jó: a lehetőség megadása, létrejöttének elősegítése...
Boldog Újévet!